Where you'd like to be in 10 years. - 2nd day

Azaz - hol szeretnék lenni 10 év múlva.

Nos, 10 év múlva 39 éves leszek. Valószinüleg lesz egy nagylányunk vagy nagyfiunk.

Valószínűleg Rómában fogunk maradni Marco munkája miatt de kitudja.

A kérdést inkább átkölteném egy picit. Hogyan képzelem az életem 10 év múlva.

Remélem valami olyat fogok csinálni amit élvezek - mégis meghagyja az időmet és energiámat a családra is. Hogy jó kis egyensúly lehessen az élet egyes területein.

Számomra elég, ha fenntartjuk a most is érvényes dolgokat: kevés, de jó barátok. Családdal (mindkettőnk oldalán) jó és rendszeres kapcsolat.

És egy hely, ahol jól érezzük magunkat. Egy kellemes lakás, kellemes környékkel.

Ugye hogy nem sok amit várok? :)

30-days challenge - 1st day

Olvastam egy dologról ami totál belelkesített.

Egy 30 napos kihivás - na nem fitess témában ezúttal.

Szuper önismereti kaland.

Minden nap ad egy témát - és arról kell írni.

Lehet hogy nem 30 nap alatt fogom teljesíteni, mivel hétvégén nem szoktak gépnél lenni. De mindenesetre elkezdem és szépen haladok.

Kezdem is.

1- Your current relationship.

A párkapcsolatom.

Röviden: majdnem tökéletes. Azért majdnem, mert tökéletes nem létezik. De nagyon közel állunk ahhoz. 3 és fél éve vagyunk együtt amiből majdnem 2 év távkapcsolat volt. Az a 2 év visszanézve egynek se tűnik. Pedig akkor igencsak 'igyénybe vett'. Igénybe vette a pénztárcánkat, az energiánkat. Rengeteget kellett repülni. Meg szervezkedni. Amikor még csak a hétvégék voltak (aztán egy idő után már dolgozgattam innen is). De töretlenül megrendülés nélkül mentünk az utunkon. Soha nem fordult elő, hogy szakítást fontolgattunk volna, vagy megoldhatatlan (vagy annak tűnő) akadályok láttán megtorpantunk volna.

Marco minden szempontból a tökéletes férfi nekem. Határozott és érett - mégis egymással olyanok vagyunk mint két kiscica. A háztartással és otthoni munkával soha semmi gond nincs, szuperül kezeljük a mindennapi dolgokat teendőket. Látja ha valami nincs rendben velem vagy velünk és azt rögtön rendbe is teszi.

Azóta sincs smmiféle mélyrepülés amióta együtt élünk, sőt. Persze, még csak 1,5 éve - a tizenéve együtt élő párok nyilván itt még sóhajtanak, hisz tojáshéj a fenekünkön. De életem egyik olyan területe a párkapcsolat és a szívügyek, ahol igazán stabil és kiegyensúlyozott vagyok. Hála az égieknek hogy úgy szervezték hogy megismerjük egymást.

fall makes me happy this year

Nem tudom miért, évről évre más hatással van rám az ősz. Egyre jobban viselem, sőt egészen kedvelem. Ráadásul annak ellenére hogy nagyon hirtelen hideg és esős idő köszöntött be a napokban. És még így sem bánom.

Felöltöködöm, iszok finom teákat és testem lelkem felmelegszik.

Egy hete leltem rá újra a teázás örömeire. Egy ronda stresszes munkanap után csak ültem és néztem ahogyan a filterből oldódik a teafű. A csipkebogyó és piros gyümölcs illat járt át és csak szorongattam a forró bögrét. Próbálok kevés cukrot használni hogy a gyümölcsök ízét érezzek ne csak azt hogy édes.

Aztán, itt vagyok most újra Budapesten.

Régen nagy-nagy elégedettséget hozott mindig az itthonlét, a sok kollegával és programmal. Mostanság már kicsit átváltozott ez a szememben. Az iroda már nem olyan népes a kollegáktól és már most szinte mindent megtaláltam Rómában is, ami által kevésbé vágyódom a régi itteni dolgokhoz. Persze jó jönni. Még így is van pár dolog ami itt más / jobb. Egy két olyan üzlet ami kint nincs. Vagy épp a Vapiano Cézár salátája :)

Történt egy 'kis' változás is a külsőmön ami most meghatározó. Megszabadultam egy jó 10 centinyi hajhossztól és most vállig ér a hajam. Már untam nagyon mindig egyforma volt és vágytam már egy kis változásra, totális felfrissülésre. Hát megtörtént. Még szokni kell - azért éveken át hosszú és egyre hosszabb hajam volt. De most egyre inkább lecsengőben a nagyon hosszú haj divatja. Fashion bloggerek sora tér át rövid frizurára - egy spanyol lány kezdte 'LovelyPeppa'.

Hát meglátjuk mennyire fogom megszeretni.

Az elmúlt hetekben annyi volt a munka és annyira kevés az élet egyéb örömeiből - hogy picit felborult a harmónia. Ezt egyensúlyozandó most megpróbálok minél kevesebbet dolgozni (már amennyire ez lehetséges). Azaz, a munkát így is úgyis el kell végezni - de igyekszem 'letudni' és nem görcsölni feleslegesen semmin.

Marcoval azt érzem, mintha hétről hétre egyre erősebb és harmonikusabb lenne a kapcsolatunk. Sokszor azt érzem hogy ennél már nincs magasabb és jobb és mégis. A szeretet magasfoka. Végtelen hálám az égnek érte, értünk.

Drága Kislányom / Kisfiam - '2'

Íme második levélkém Hozzád.

Miközben Anya és Apa már lázasan vár Téged - egy vallomást szeretnék tenni Neked.

FÉLÜNK.

Igen, félünk egy picit anya is apa is.

Félünk mert az érkezésed sok-sok változást fog hozni, és mint tudjuk, az emberi természet gondban van a nagy változásokkal.

Félünk mert csak remélni tudjuk, hogy minden rendben lesz, érkezésedre minden tekintetben felkészülünk majd és megteremtünk mindent amire szükséged lesz.

Apa is fél, hisz először lesz apa. Új kihivás ez. Óriási kaland lesz neki is. Fél picit, hisz ő válik a 'fő' családfenntartóvá. Felelőssége lesz rajtad, rajtunk - viszont biztos vagyok benne, hogy jól fogja csinálni.

Anya is fél, hűha de még hogy. Próbál fekészülni a sok sok testi lelki változásra. Folyton erről olvas és néha meg is retten picit egyes dolgoktól ami az érkezéseddel kapcsolatos. Fél kicsit, hisz szeretné ha a család minden tagja teljes részese lehessen örömteli érkezésednek. Fél kicsit milyen lesz az 'új élet'.

De mindezek a félelmek egy pillanatra sem jelentik azt hogy kételkedünk abban, hogy akarunk Téged. Megértünk arra hogy érkezz és alig várjuk hogy úton légy (talán már úton is vagy :) ). A félelem normális. Talán te is félsz picit. De ne aggódj mert a lehető legjobb helyre érkezel. Anya és Apa már nagyon vár.

stressless

A mai nap után tartok egy kicsit attól hogyan fogom stresszmentesen végigvinni a munkás-babavárós hónapokat.
Reggel 8 óta dolgozom mindjárt 7 óra és fogalmam sincs hol a vége.
Gépelve ebédeltem és 5x tolták fel a vérnyomásom.
Egész nap installációt követek miközben sorra jönnek az újabb és ujabb problémák és projectek.
Ma az is megfordult a fejemben hogy a teljes terhességem alatt nem fogok dolgozni. A táppénz nagyjából 70%-a a fizetésnek. El tudnánk lenni szóval nem a pénzről van szó, persze nem jó a kiesés. De ilyen napokat nem szeretnék a terhességem alatt megélni.
Persze biztos unatkoznék is, vagy, valamelyest feltalálnám magam de furcsa lenne a napi teljes munkaidő kiesése.
Mindenesetre le kell lazulnom mert a stressz még a teherbeesést is gátolhatja ami épp most nem kellene..
Szóval próbálok nem idegeskedni.
A routereket meg eszkalációkat hamarosan felváltják a babaruhák, a nagy séták, és az ANYASÁG.

daddy

Annyira kiváncsi vagyok milyen apuka lesz Marco.

Azt hiszem akkor rabolta el a szívemet ez a gondolat amikor áprilisban egy éve itt voltak a barátaink akkor egy hónapos bébiükkel és ahogyan fogta. Teljesen elvesztem.

Volt még egy pár olyan momentum amikor láttam hogy felkészült a dologra.

A tavalyi nyaraláson 3 kis szöszi kisfiú a tengerparton elbüvölte. Aztán egy jó fél éve egy film egy nagyonb cuki kislánnyal. :)

Rengeteget beszélnek a terhességről, az anyai érzésekről ösztönökről megfelelni vágyásról, de alig az apairól. Pedig biztos vagyok benne, hogy az apák nagytöbbsége is egy csomó gondolattal van ilyenkor tele. Főleg akik életük nagy feladataként élik ezt meg. És szeretnének is jól 'teljesíteni' ebben a feladatban.

Én tudom, hogy Marco mindent meg fog tenni, hogy a lehető legharmonikusabb legyen minden. Nem dolgozik vezető beosztásban, legkésőbb fél 6-kor már itthon van. Rengeteg a szabadsága. Szóval állati szerencsések leszünk.

És biztos vagyok benne a szivemet olvadásig fogja melegíteni amikor majd látom kis szerelmünkkel együtt. Valahogy így:

baby secret

Minden nappal közelebb a kezdethez. Végre itt vagyunk.

Mostmár elmondhatatlanul vágyom hogy 'úton legyünk'.

Ma volt egy ugynevezett one-to-one-om a fönöknőmmel. Rákérdezett, hogy állok a munkakereséssel. Ugyanis anno másfél éve úgy kaptam meg a külföldről dolgozás lehetőségét, hogy azért jövök ki, hogy munkát keressek. Ez így is volt, kb egy évig. Majd idén tavasszal lemondtam róla, látva mennyire nehéz most itt - és persze mert elkezdtük dédelgetni a bébi tervét is.

Végül már örülök hogy így alakult. Ha olasz munkahelyem lenne, 4 hónap után usgyi vissza dolgozni. Nem is értem hogy csinálják.

Na mindegy, anno a munkahelyen mindig kérdezgették, hogy megy a munkakeresés. Eleinte be is számoltam, igen rajta vagyok ide küldtem oda küldtem CV-t, reméljük mihamarabb jön a nagy lehetőség.

Már most régóta nem kérdezte senki, azt gondolom sejtik hogy mik a tervek.. De ma a főnöknőm rákérdezett. Hát picit hebegve habogva de elmondtam a szokásos mondatokat. Olyan furcsa volt nem azért mert nem mondtam az igazat, hanem mert sokkal szívesebben mondtam volna az igazat. De azt nem szokás. Még az első trimeszter alatt sem szokás erről beszélni. Annak végén csak.

Türelmes ember vagyok de ez ki fogja kezdeni a törelmemet.. :)

Ha az első hónap sikeres lesz akkor november végefelé leszek a 3. trimeszter végén. Annyira nem is távoli.. De hogy bírják ki a kismamák hogy nem kürtölik világgá boldogságukat?

Egy hónap mulva ilyenkor vagy örömmámorban leszek vagy a menstruációs görcsök közt :D Annyira izgi.. Vajon elindult már a gólya felénk?